Mai rohanó világunkban, melyet egészségügyi szempontból katasztrofális egészségügyi mutatók, káros táplálkozási szokások, túlzott stressz, mozgáshiány, és ezek következtében mentális és  szervi betegségek  jellemeznek, egyre fontosabb lenne felismerni, hogy egyéni felelősségvállalással, aktív cselekvéssel  milyen erőteljes változás érhető el az említett területeken. Hiszem, hogy életünk egy adott fontos szakaszában és azt követően a legjobb befektetés a saját egészségünk, mely teljes és boldog életet, kiteljesedő fizikai és szellemi teljesítőképességet, aktív és örömteli életvitelt biztosít majd számunkra. Az egészségügyi ellátórendszerek többsége nem tud elég hangsúlyt fektetni a megelőzésre, ezáltal túlnyomórészt a már meglévő egészségügyi problémák és betegségek tüneti kezelésére  szorítkozik, mintegy tűzoltás jelleggel. Minden probléma és tünet egy újabb diagnózis lesz, melyet egy újabb gyógyszer felírása követ, anélkül, hogy a háttérben álló okokkal érdemben foglalkoznának.  Ez a forgóajtó jellegű, betegeket és orvosokat egyaránt beszippantó , „betegségügy” kialakulásához vezet számos országban, valódi egészségügy helyett. A rendszer szereplői a „mit szedjek” és „mit írjak fel”  szemléletek csapdájában vergődve nem tudnak érdemi változásokat elérni, holott a beteg oldalon „mit tegyek”, orvos oldalon pedig a „mit magyarázzak és tanítsak”  szemlélet egész más eredményt hozhatna.